Még élünk!
2008 április 15. | Szerző: Gombainé Marika
Sziasztok!
Sajnos még mindig nincsenek jó hireink, még mindig szponzort keresünk!
Szeptemberre elő vagyunk jegyezve a következő beavatkozásra, de azt hogy ebből lesz e valami még nem tudom.
Várunk a csodára!
De vajon az hol lakik?
Ugye nem kell mondanom, hogy nagyon magam alatt vagyok a “nem” történések miatt.
Sajnos a szponzoroknak nyoma veszett. Nem talál nyitott fülekre a megkereséseim garmada, melyet nagy vállalatok felé intéztem.
Bár meg kell mondanom, hogy levelet írtam a heti hetesnek, Orbán Viktornak, különböző értelmi és egyéb szociálisan érzékenyen érintett alapítványnak, a sok nagy vállalat mellett, és a tapasztalatok alapján, reménynek még csak nyoma sincs.
Bár ne legyek hálátlan a megyei top 10-ből jelentkezett egy vállalat, mely felajánlott Dóri gyógykezeléséhez 10 ezer ft-ot!
No comment!
Remélem kevés embertársunk tapasztalja meg milyen érzés az ami most itt, az imént történt, blogírás közben.
Felhívtak a Heim Pál kórház nevében, hogy adakozzak a beteg gyermekek részére.
Hosszú gondolatsort inditott el bennem, de sajnos nem tudtam végig mondani, mert miután nyilvánvalóvá vált, hogy én nem leszek adományozó, már nem voltam érdekes. Csak tudnám milyen módszer vezetett el hozzám, és miért pont engem találtak meg.
Engem, aki maga is küzd a nyomorával, és a tehetetlenség ereje sokszor kerekedik felül a lehetetlen léten.
De várjuk a csodát, hisz már egyszer megadatott, hosszú göröngyös út vezetett odáig is, különböző gáncsokkal tarkított, de mégis megéltük, felemelt, és remélem újra megteszi, és újfennt felemel innen , ahová akaratunktól függetlenül, kiszolgáltatva kerültünk. A napok múlnak, a munka szekere döcög, muszáj , mert élni kell, és reméljük egyszer majdcsak felragyog ránk a nap, és az esélyt az az ártatlan gyermek ujfennt megkapja.
Kupakjaink gyűlnek, köszönöm Mindenkinek, legalább Ti,” kicsi”, mindennapi embertársaink, legalább Ti velünk vagytok!
A felőletek sugárzó szeretet éltet bennünket, mert ez önzetlen, és igazán segítőszándékú! Köszönjük! Puszika Nektek!
2 tonna kupak
2008 március 15. | Szerző: Gombainé Marika
Sziasztok!
Újra itt vagyunk, tudom régen voltunk, de sajnos nagyon megvisel mostanában a feszített élettempó amiben élek, és időnkén bizony vannak szervi jelei. Nagyon sok helyről érkeztek kupakok, amit nagyon köszönök, és nem tudom,hogy fogom eljutattni hálás szavaimat minden érintetthez. Egyszerüen képtelen vagyok írni mindenhová, általában a neten még csak-csak, de ami postán kellene,hogy elmenjen arra már nem igen marad időm, energiám. Meg kell hogy mondjam, restellem is magam, nagyon nagy szeretettel gondolok Mindenkire akinek köze volt, és van Dóri adománygyűjtéséhez. Rengeteg aprópénzt is kaptunk, kb 300 kg-nál tartunk és még ez nem a végső mennyiség. Hála a Jó Istennek, és azoknak akik a szándékot tartották fontosnak, rendkivűl jó áron tudjuk értékesíteni mind a két fajta adományt. Mivel a kupak átvevőhely külön megkért,hogy ne legyen a nevük publikus, így nem nevezhetem meg , az apró vonatkozásában pedig nem egyeztettem az átvevővel így inkább ezt nem írnám le. Pedig elhihetitek boldogan kürtölném világgá a nevüket, hiszen nem mindennapi jó cselekedetet hajtottak végre. Ennek a sok jó hírnek ellenére, ami nagyon melengeti a szívünket, sajnos azt kell mondanom, hogy sehol se tartunk anyagilag, az az összeg amivel rendelkezünk morzsányi része, annak amire szükségünk lenne. Úgy gondolom a mai állás szerint, hogy nem reális a nyári utazás. Ha annyi jószándék lakozna a megkeresett vállalatokban, amennyi jó szándékú ember fogott össze hazánkban, és bizony határon túl is, akkor országunkban alig maradna gyerek, aki nem jutna hozzá a megfelelő terápiához anyagi támogatás hiányában. Sajnos az eredmények melyek Dóri esetében magukért beszélnek, kevés, ezt csak a mindennapi ember tudja értékelni, akit megindit a beteg gyermek sorsa, az aki nem is a sajátját adná, hisz magánembert nem keresek meg segítség reményében, csak vállalatokat, azokat hidegen hagyja, egyszerűen túl lépnek rajta. Még az is lehet, hogy el sem jut, egy-egy levél az illetékes vezetőhöz, hanem megakad a titkárnő asztalán, majd irány a süllyesztő. Volt rá példa tavaly, amikor minden környékbeli és valamilyen szinten az életünkhöz kapcsolodó céget megkerestem, hogy az a multi cég, ahová a család kb 100 évnyi munkaviszonyt tud igazolni, volt kegyes válaszolni a kérésemre, mégpedig azt, hogy nem áll módjukban támogatni a gyermek gyógykezelését, talán a sajnálomot mellé tette, bár nem vagyok biztos benne. Bár bizonyára örülnöm kellene, hisz egyátalán válaszoltak. De lehet, hogy kár volt a bélyegért, hisz a rossz érzés még fokozottabban jött elő, mintha nem is reagáltak volna rá. Most a gyűjtés során /kupak,apró/ nagyon szivszorongató esetekkel találkoztunk Sokszor meginditó és megható volt egy-egy találkozás. Van egy nyugdíjas bácsika aki már alig tud írni, de minden hónapban elküldi a kisnyugdijából a tíz ezer ft-ot Dórikának a kupakok mellett, küldi a válasz levelezőlapot, hisz még annak az árát is itt akarja hagyni, de arról, hogy megkaptuk a szállítmányt, mindenképp értesítést kér. Vannak édes ifjú emberkék, pici óvisok, és nagyobbacskák, akik kedves rajzzal, levélkével küldik a kis forintjaikat, volt aki a húsvétra szánt pénzét adta oda kicsi lánykámnak. Nincs az országnak olyan pontja ahonnan nem érkezett volna csomag. Mégis most beláthatatlan időnek tűnik, míg az utazásra sor kerülhet. A nagyok támogatása nélkül 5 millió ft, a végtelennek látszik. Dóra pedig fejlődik, jól van és talán ha minden igaz akkor elindul az összeolvasás utján, én úgy veszem észre, megérti mit várunk el tőle, bár még nehezen alkalmazza, de mivel már kb 2x megbizonyosodtam róla, így a reményből táplálkozom. Most ne higgyjétek, hogy nagyon ellennék keseredve, már teljesen rá bizom magam a sorsra ebben az ügyben, megvagyok róla győződve, hogy mennünk kellene, de nem tudok mit csinálni, ami tőlem telik azt meglépem, a többi már nem rajtam múlik. Ezt biztossan az is befolyásolja, az az érzés, amellyel hazajöttem, az hogy szivem szerint, én már itthon, de kínai orvosok által gyógyítatnám gyermekem. Nagyon kérlek benneteket, ha módotokban áll, olyan nagy vállalat megfelelő emberének felhívni a figyelmét az esetünkre, aki segíteni tudna mindennek ellenére tegyétek meg. Minden rossz érzésem félretéve, a gyerek érdeke kell hogy szemem előtt lebegjen. Hiszen csodálatos változáson ment keresztül, mostmár utólag bevallhatom, én nem mertem hinni, hogy ez a csoda velünk megtörténhet, nagyon biztam benne, de csak századszori megbizonyosodás után mertem leirni. Soha nem tudtam volna megbocsájtani magamnak, annak ellenére, hogy tudtam, nincs garancia, ha sok-sok embertársunk akik itt álltak mellettünk csalódtak volna bennünk. És ma már az életemnél is biztosabb vagyok abban, hogy nem hiába szenvedtünk, és nem hiába volt a sok áldozat. Hol van az a hatóság, amely ezt nem látja, miért veszik el a lehetőséget, hogy gyermekek százain segítsenek itthon, hisz ennek lenne értelme, ez nem lenne kidobott pénz, és még mindig nem elég a sok haza hozott eredmény, még mindig minden fontosabb annál, hogy életeket mentsenek meg. Az a szülő, aki ebbe a létben kénytelen élni, vajon mit érez egy- egy csalás, vagy pazarlás láttán melyell nap mint nap találkozunk, az ország pénze elherdálodik, míg azt a szerencsétlent aki másnak köszönheti a baját, elintézik egy legyintéssel. Bőven volna mit rendbe tenni ebben az országban. Amíg lehet, amíg van mit menteni. Na ennyi, mára már abbahagyom a kesergést. Azértis csak a jóra gondolok, volt az elmúlt időben részünk benne bőven, kérlek gyűjtsétek a kupakot, hátha lesz még a közeljövőben esély! Nagyon kellett volna a nyári szünetben a lehetőség, de ha később jön össze, az ellen se tiltakozunk! Puszillunk Mindenkit! Szép napot!
Hahó, itt vagyunk!
2008 február 11. | Szerző: Gombainé Marika
Sziasztok!
Kemény két hét áll mögöttünk, de végre újra itt lehetünk!
Kezdem az elején, jan. 26.-án volt a koncert, melyet azért rendezett egy kíváló zenekar, hogy a kicsi lány újra esélyt kaphasson. Nagyon – nagyon szinvonalas előadás volt, sajnos az érdeklődés elmaradt az optimális mértéktől. Nem tudja, mit vesztett, az aki nem mozdult ki ezen a szombat estén, csak azért, hogy 500 Ft ellenébe fergeteges élménybe részesüljön. Most minden nemes célt félretéve, annyira felemelő, és lehengerlő volt a műsor, hogy elképzelni se mertem, hogy ilyen élményt fog okozni. Az biztos, hogy aki ott volt, annak a CÉ_CÓ együttes beírta nevét az emlékezetében. Nem tudom eléggé megköszönni, azt, ahogy játszottak, nem törödve a jelenlévők létszámával, minden momentum úgy zajlott, mintha telt ház, tomboló közönség előtt játszanának.Ráadásban is volt szerencsénk részesülni, nagyon – nagyon élveztük.
Nem értettem az ott lakó embereket, Esztergom sűrűn lakott területén, lakótelep közepén volt a helyszín, kultúrára éhes közönség hada hol maradt? Hisz Viszockij verseket, dalokat hallhattak, és nem maradt el a 60-as 70-es évek zenéje sem. Az biztos, hogy akik ott voltak, nem 500 Ft értékben kaptak viszonzást, ha a célt ami sokkal nemesebb volt mindennél félre is teszük. Azért el kell mondanom, nem annyi pénz folyt be, amennyit a jegyek ára ért, hanem sokkal több, akik ott voltak nem felejtették el miért gyűltünk össze. Feltöltödve, jókedvűen tértünk haza. Február 09.-én találkoztunk a többi szülővel, és gyermekkel akikkel együtt szívtuk a nyáron Kína párás, forró levegőjét. Nagyon örültünk egymásnak, tapasztalatokat cseréltünk, és annyira jó volt látni itthon újra együtt a csapatot, hisz most nem az aggódalom hozott össze bennünket, hanem az örömökben való osztozás, melyet gyerekeink fejlődése láttán öntötte el szivünket. Különösen hosszú volt a napunk, hisz Temesvárról érkező családdal találkoztunk Bp-en, hogy e csoda részleteibe beavassuk szegény sorstársainkat, mint a helyszínen kiderült, nem csak Ők jöttek hozzánk e célból, egy másik anyuka is keresett, blogomat olvasván, Ő is érintettként érkezett hozzánk. Sajnos keveset, és röviden tudtunk beszélgetni, nagyon szorított az idő, mivel este jótékonysági farsangi bál következett Dóri javára. Haza rohantunk, majd este újra készülődés, és írány a Panoráma Hotel és Étterem, köszönet a tulajnak, hál Istennek ez is a cél érdekében történt. Nagyon klassz jelmezbe vonultak fel a résztvevő vendégek közül páran, jó volt a zene is, igazán bőséges volt a tombolán kihúzott nyeremények listája, és ezt köszönöm a résztvevő szponzoroknak is. Szóval jól éreztük magunkat, nem úgy másnap én , mikor 3 óra alvás után jött a feketeleves, és 12órát töltöttem a munkahelyemen a betegágy mellett. Na de túl éltem! és ez a lényeg. Remélem még egy darabig elmondhatom ezt magamról, mert sajnos az idő /és a gondok/ vasfoga nem kímél engem sem.
Örülök, hogy megoszthattam Veletek az életem e derűs eseményeit, talán láttatok többen bennünket febr. 10.-én vasárnap mikor a tv2 Naplójában mutatták be mennyi eredmény köszönhető a beavatkozásnak, és többek között Dórika is a sikeres résztvevők között szerepelhetett!A honlapon megtekinthető az egész riport. Köszönjük a kupakokat, még nagyon sokra van szükségünk, bár mostmár muszáj egyéb szponzorokat is találnunk, mert a nyári szünetben csak akkor tudunk elutazni, ha májusban foglalni tudjuk a helyünket, az meg már mindjárt itt van. Teljes erőbedobással keressük a lehetőségeket! Drukkoljatok Nekünk, és Istenem légy Te is mellettünk! Puszi Mindenkinek, aki ide látogat, vagy csak véletlenül ide téved! Sziasztok!
Sok-sok kupak az újabb esély küszöbén
2008 január 26. | Szerző: Gombainé Marika
Sziasztok!
Amióta az újság kapható, sőt már egy nappal előtte is sok-sok megkeresés történt.
24.-én , azaz tegnapelőtt láthatóak voltunk az RTL Klub reggeli műsorában, majd délután az Esztergom TV készített interjút Dórika ujabb gyógykezelésének elősegítése érdekében. Ma pedig Esztergomban a Dobó Gimnáziumban lesz jótékonysági koncert, melyet a CÉ_CÓ együttes ad, felajánlva a teljes bevételt a kicsimnek. Febr. 09.-én a lábatlani Panoráma Hotel és Étteremben jótékonysági farsangi bál, szintén Dóri érdekében. Ezeken kívül még olyasmi ért, ami nem pénzben fejezhető ki , de sokszor nagyobb szükség van rá, mint egy falat kenyérre. Az együttérzés mely őszínte, szintén nagy erő, mert arra hogy ezen az úton az ember hogy megy végig nem mindegy, most mintha a sors kárpótolni akarna egyes dolgokért , aminek nem szabadott volna megtörténni, egy évvel ezelőtt, most ebből a közegből, kaptam számomra szivmelengető visszajelzést. Dóri közben infúlenzás lett, és sajnos magas lázzal küszködött, alig hazajöttünk a tv-ből Ő már bágyadt volt, és hamarossan láza is lett, ami péntekre bizony elérte a 39C fokot. Nagyon megakart gyógyulni, és úgy tűnik sikerül is Neki, hisz ma szombaton , már láztalan és a koncert megnyitójára nagyon készül. Nem tudja mi is várja, csak azt tudja, hogy ez a rendezvény is közelebb viszi a következő beavatkozáshoz. Nagyon sokat emlegeti Kínát, vissza akar menni, nem érti, hogy az a pénz ami ehhez szükséges, az nagyon sok. Már felkészült a megpróbáltatásokra, nem tudom hogy érzi, de az biztos, hogy tudja mennyit használt Neki. Kaptunk több csomagot postán,kupakokkal teli dobozokat, és volt olyan amiben levélke is volt, sőt olyan is amiben ajándék, nagyon hálásan gondolunk Mindenkire, akik nem törödve azzal, hogy sokszor több a postaköltség mint a kupak értéke, mégis mindenképp szeretnének hozzájárulni a gyógykezelés lehetőségéhez. Annyira édes leveleket kaptunk igen ifjú emberkéktől is, nem is gondolná az ember, hogy épp serdülő korban lévő gyermekeket is ily módon meg fog kicsi lányom élete. Az ország minden pontjáról érkeztek visszajelzések, meginditó és nagyon megható az az öröm amiből a továbbiakban lelkileg is táplálkozhatunk. Köszönöm minden jóérzésű embertársunknak az összefogást, a támogatást, nagyon szeretném meghálálni, bízom benne, hogy újra sikerül megvalósítani az álmunkat, és egy egészségesebb gyermeket hozhatok majd haza újra Kínából! Puszilunk Mindenkit, legyen olyan szép a mindennapotok, mint amennyire az én életemet szebbé tettétek! KÖSZÖNÖM!
Kedves Névtelen!
2008 január 18. | Szerző: Gombainé Marika
Mivel a kupakgyűjtési akciónk még csak kb 2 hónapja mükődik, így nincs igazán nagy mennyiség. Kb. 25 zsáknyi kupakkal rendelkezünk, és kb 70 tonna az a mennyiség, ami átvételi ártól függően fedezi a gyógykezelés árát. 1 zsákban kb. 11 kg. fér el. Még nincs konkrét átvevő helyünk, talán érthető, hogy ez a mennyiség még nem ösztönzött idáig arra, hogy nagyon sürgősen keresek. Mostmár keressük a továbbiakban azt az átvevőt aki a legkedvezőbb áron venné át tőlünk a kupakot, mivel a db ár úgy tűnik nem valós, úgyanis kg-ját hallom 55-60 ft-os átvételi árnak. Jó lenne, ha nem kellene kivinni Komárom-Esztergom megyéből, mivel a szállítási költséget is figyelembe kell venni. Jelenleg így állunk, és boldoggá tesz aki jelentkezik Nálunk, minden mennyiség közelebb visz az újabb gyógyulási lehetőséghez. Köszönöm!
e-mail cimem: gombaine44@freemail.hu
Meglepi a Meglepetésben!
2008 január 17. | Szerző: Gombainé Marika
Kedves Látogató!
Amennyiben még több információt szeretnél tudni Rólunk, akkor a http://gombaidori.extra.hu/ – látogassd kérlek! Dórika honlapján minden elérhetőségünk nyilvános. Kérlek ha használod a számlaszámunkat akkor mindenképp tűntesd fel megjegyzésként, hogy Gombai Dórika gyógykezelésére, mert csak így jut el a gyermekhez. Az Archivumban julius hónappal kezdődik a történetünk, terjedelmes, de csak így átfogó! Köszönöm, hogy itt voltál! Üdvözlettel: Az Édesanya
Kedves Évi!
2008 május 7. | Szerző: Gombainé Marika
Sziasztok!
Most nem tudom újra kezdeni, eltűnt az előző úgy ahogy volt, csak a cím maradt meg belőle, így most csak az e-mail címem írnám le: gombaine44@freemail.hu kérlek ide írj, és megadom a Bp-i kupak leadási lehetőséget. Köszönöm , hogy jelentkeztél! M
Oldal ajánlása emailben
X