Kegyelemmel teljes karácsonyt kívánunk Mindenkinek!
Nagyon nagyon régen voltam itt, ennek több oka van, az élet újra és
újra próbatételek elé állít. Soha semmit nem kaptam könnyen, bár mindig
összejött amiért harcba szálltam. Dóriért folytatott harcom végét még
nem látom, és reményeim beteljesüléséért sem tehetem tűzbe a kezem. Itt
a karácsony és az élet nem lett könnyebb számunkra, sőt! A családunk
immár 3 hónapja kiegészült 3 kisgyerekkel, akik a gyermekotthon lakói
voltak szeptemberig. Nagyon szépen elképzeltem miként fog az életünk a
továbbiakban alakulni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a nehézségek
tárházában olyan szintű elemek is lakoztak, amit elképzelni sem tudtam,
és az se tud, aki nincs benne. Van egy bölcsődés korú, egy kis óvódás, és
egy speciális igényű 11 éves új gyermekünk. Az élet habos oldala
valahol másutt keresendő, de még mindig reménykedem, hogy csak
egyenlőre! A karácsony Nekik akárhány évesek is, életük első
karácsonya. Soha nem látott élmények, soha nem hallott szabályok, soha
meg nem élt események tarkítják, az amúgy korlátok nélküli,
éhezésektől, agressziótól sem mentes előző életüket. A szabályok
megtanulása, az öntörvényűség leküzdése nem könnyű, az étel mohón,
azonnali magáévá tétele, a felnőtt, egészségesnek nem mondható élete,
minden téren, előttük történő látványa, az alkohol hatásának ismerete,
az anya hol van hol nincs élménye, talán soha nem feledtethető módon
íródott a lelkükbe. Olyan hogy ez az enyém, olyan idáig nem volt.
Külsőleg tünemények, de a belső, iszonyú sorsot hordoz, ami újra és
újra , nap mint nap előjön. A családunkra gyakorolt hatása, az életem
teljes pálfordulása olyan szinten tesz időnként lehetetlenné, amit
leírni is nehéz lenne. Ezért is nem tudok rendszeresen , összeszedetten
teljesíteni ezen az oldalon. Na a lelkizésre nem marad időm, ezért a
saját bajom miatti rágódásról lassan teljesen leszokom. Amit persze nem
is bánok, mert a végtelenségig nem lehet hordozni, olyan szinten, ahogy
ez engem emésztett. Dórika nagyon várta már a gyermekeket, és nagyon
szereti is őket, de nem mondható súrlódás mentesnek az eltelt idő. Imád
a centerbe járni, a viselkedésén, és az ismeretanyagán nagyon jól
látszik a folyamatos fejlesztés. Tanulmányaiban sok előre haladást nem
tapasztalok. Nem fogad el mindenkitől segítséget, nővére nagyon tudna
vele foglalkozni, de sajnos erre nem marad évközben ideje. Dzsini is
tanul, és ezerrel készül a felnőtt életre, amelyet mint orvosi
műhibákra szakosodott ügyvédként tud csak elképzelni. Benne is olyan
elementáris erővel tombol a fájdalom a Dóri ellen elkövetett
születéskori merénylet miatt, hogy különös, szinte bosszúval készül a
jövő merénylői ellen. Már most gimnazistaként forgatja kezeiben az
ilyen irányú esettanulmányokat, minden atomjában a jövő embereiért akar
küzdeni. Nagyon szeretném, ha ebben még lehetőségem lenne Őt segíteni.
Kissé szív facsaró, ahogy tervezi közös életét Dórival, nagyon féltem,
hogy a sajátjára mennyi ideje, energiája marad majd. Az élet keresztje
sajnos akaratomon kívüli örökségként marad a testvérekre. Remélem még
azért nincs közel az az idő, mikor erre sor kerül. Kérlek Benneteket
nézzétek el nekem, hogy nincs időm, energiám a rendszeres beszámolókra,
és sokszor lelki erőm se. Dóri amúgy sem könnyű sorsának a bélyege
mellett, most még itt a szerencsétlen sorsú kicsik életének súlya is,
amelyet cipelni vállaltam. Mindenkit puszilunk, élünk, vagyunk, és
remélem még leszünk is. A rengeteg kupak, mely már a leadott 23 tonnát
meghaladja, az adventi időszakban kapott szeretet csomagok, a kedves
sorok, a könnyfakasztó figyelem, mely nem csökken irányunkban, a
kitartó és szerető embertársainktól, mind, mind fényt ad, és a további
küzdelmet elviselhetőbbé teszi. Nagyon köszönök mindent, most is, mint
eddig is hogy vagytok nekünk, hogy gondoltok ránk, hogy szeretitek az
én kicsimet, és nem feleditek, minden szó, minden gesztus, minden
fillér, minden csomag, egy egy támasz az elviselhetőség , a tovább
haladás küszöbén. Köszönöm hogy szerethetünk, és szeretve vagyunk!
Isten áldjon Benneteket, amiért vagytok!