Új lehetőség, új remények!

2009 március 17. | Szerző: Gombainé Marika |

 Sziasztok! Mint a bevezetőben már jeleztem, sajnos az előző írásom
eltűnt, pedig nagyon nem szeretem, és nem is tudom 2 x leírni ugyanúgy
ugyanazt. No akkor kezdeném az elején, azzal, amiért itt vagytok, Dórival
történt dolgok sorával. Megtörtént az első 3 órás vizsgálat, melyet még 2x 3
óra követ, és Debrecenben történő szemvizsgálat előtt állunk még. Megérkeztünk
Bp-re a megadott helyre, oda ahol már az első benyomások is pozitívak voltak,
Dórika nagyon várta már a találkozást a fejlesztést végző Kriszta Dr nénivel,
nyitott és kíváncsi volt, olyan érzésem volt, hogy tudja, megint oda került
ahol olyan lehetőségek várnak rá, melyet a hétköznapi életben nem kaphatna meg.
Igen, nagyon nagy szerencsének tartom, hogy sikerült bekerülnünk ebbe a
programba, és újra lehetőségünk van rá, hogy újabb csodát élhessünk meg – át,
és ezáltal Dóri ismét több lehet, kicsi apró lépésekkel ugyan, de biztosan
közelítünk oda, ahol lennie kellene alapjáraton. A dr-nő megvizsgálta Dóri
papírjait, majd megkezdte a 3 órán át tartó felmérését, és a vizsgálat alatt is
már bőven kaptunk írányelveket, segítési útmutatókat annak érdekében, hogy
1-1,5 év múlva a kicsi lány már ne egy középsúlyos övezet része legyen, hanem
biztosan felkerülhessen az enyhe sérülés szintjére. Ez lehet, hogy Nektek most
nem mond olyan sokat mint nekem, de a különbség óriási, és rengeteg munka
következménye lehet. Hihetetlen módon megbabonázta Dórit a fejlesztő személye,
miután kipróbálta az én kislányom, hogy meddigis mehet el, utána felállította
magában a lehetőségei mércéjét, majd mint egy kisangyal dolgozott már együtt
Krisztával a 3. óra végén. Persze, azt is tudni kell, hogy megtapasztalta azt
is hogy ha nem úgy viselkedik ahogy elvárják tőle, azt sem lehet büntetlenül
zsebre vágni. 2 órán át ott voltunk vele, figyeltük, és számunkra is meglepő
oldalát mutatta, néha csak ámultam-bámultam mit is tud a gyerek. Azt, hogy a
vizsgálat 5,4 évnek megfelelő szintet mutatott, még soknak is találtam. Olyan
kérdések merültek fel, és olyan dolgokra kaptunk választ, melyet soha, sehol
nem remélhettem , és el sem jutottam odáig, hogy a viselkedésében rejlő
furcsaságokra választ várhattam volna a hagyományos vizsgálatok során.
Hihetetlen mélységeket feltáró kérdések, és mindennek jelentőségét értő
szakember előtt állunk, egy fikarcnyi kétségem sincs afelől, hogy ha valaki,
akkor ezt a módszert gyakorló szakember tehet az én kicsimért a legtöbbet.
Nagyon sok lehetőséget lát benne a Dr-nő, és bizony volt olyan területe amely
megközelítette az életkorának megfelelő szintet. Most, és úgy látszik ezt,
külön elkellett mondani számomra, hogy rájöjjek, milyen út is áll valójában
mögöttünk, így ébresztett rá Kriszta,miközben elmondta hogy mennyire hihetetlen
csodálatos az , amilyen állapotban van a kislányom a születéskori leletei alapján.
Mikor megszületett, azonnal az életéért kellett küzdenie,majd túl az
életveszélyen, az izmai letapadtak, az oxigénhiány következtében a finom
mozgása is olyan mértékben károsodott, hogy ma még ott tartunk , hogy
kezdetleges emberalakot tud csak formálni a kicsi keze fogta ceruza. Jött a
Dévény Anna szerinti gyógytorna, vittük Őt, természetesen a tb nem támogatta,
ha nem mentünk eleget, megkaptam, nem fog tudni járni, deformálttá fog válni
minden végtagja. És tettük a dolgunkat, sokszor még a benzint is alig tudtuk a
régi rozoga Wartburgba előteremteni, de menni kellett, és akkor ott tíz évvel
ezelőtt ezer ft-/félóráért tornáztatták az akkor hathetes Dórit. A járása csak
szakembernek mutat eltérést, laikus nem veszi észre, a finom mozgása hiányzik,
nem tud írni, de ránézésre ez sem tűnik fel. Ekkor, itt  néztem csak magam
mögé, és döbbentem rá, hogy mi mindent tettünk érte, ha ez nem így lett volna
akkor most talán valahol egy intézetben, egy rácsos ágyban is élhetné az
életét, amennyiben ezt egy életnek lehetne nevezni. Mindig hittem benne,
bármennyire is megnyomorított a jelen, csak előre tudtam nézni, most jöttem rá,
hogy másutt, máshol, máshogy is történhetett volna. Most érzem, hogy így lehet
embert csinálni, abból akit szinte halálra ítéltek, és így lehet küzdeni, ha
van rá elég erőd, hogy megváltoztassd a már szinte megváltoztathatatlant is!
Sajnos több őssejtbeültetésre nem lesz lehetőségünk, hisz ha beindul a
fejlesztés akkor heti 2-3 alkalommal visszük Dórát Bp-re, napi 3 órás
foglalkoztatásra. Ez annyira megterhelő anyagilag, hogy mellette már hiába
lenne célszerű, nem lehet vállalni egy következő beavatkozást. A félév
leteltével, egészen más területen mint vártuk, de nagyot fordult a gyerek
élete. A viselkedése nagymértékben finomodott, a kapcsolatai megközelítik az
optimálisan elvárható szintet, partner lett, és kinyílt a világ egy része újra
számára, mindig meghódít egy bizonyos területet, és ha a mozaik darabkák tovább
összerakhatóak lehetnének, akkor talán eljutnánk oda, hogy egy egységes egészet
alkothatnának. Sokat változott, főleg most a végén, nem részletezem, mert
nagyon hosszadalmas lehetne, de számomra, és az életünk élhetősége
szempontjából igen nagyot fordult jó irányba. Rendkívül sokat várunk a további
fejlesztéstől, és biztos vagyok benne, hogy a reményeink itt és most határozott
írány felé visznek, ebben nincs most kétség, itt eredmények bizonyítják, hogy a
Dórihoz hasonló eseteknél igen nagy mértékű fejlettségi szintet tudnak elérni.
Sajnos, azt ,hogy sikerül majd ennek az árát hosszú távon biztosítani, ma még
nem látom át. Valaki megkérdezte, mint fogok rá pénzt előteremteni, csak azt
mondhatom, ha csúszva – mászva kell könyörögnöm egyes ajtók előtt némi
támogatásért, akkor azt teszem! A gyerekem, az élete, az életünk, a jövőnk a tét!
Nincs más lehetőség, amíg élek Őt segítenem kell, hogy majd ha eljön az idő és
magára kell hagynom, ne vesszen el, és szerves része lehessen a családunknak.
Ehhez kérek Tőletek segítséget, kupakok formájában, hogy minnél több gyűljön
össze, hisz 2 tonna képezi most azt az összeget, mely 1 hónapi kezelését
biztosítja. Ha beszorozzuk 1-1,5 évnyi mennyiséggel akkor rá kell hogy jöjjünk,
hogy 24 tonnánál is többre van szükség. A minap egy jogi dolgoktól hangos
tanfolyamon avattam bizalmamba a jogot tanító szakembert az előadás végén, mely
a számomra soha nem szűnő problémát jelenti, azt aminek már itt is többször
adtam hangot, hogy lehet büntetlenül megúszni a velünk történtekért felelősnek
ez Magyarországon. Miután beavattam a részletekbe, azt a tanácsot kaptam hogy
érdemes lenne ezt a dolgot a strasbourgi emberjogi bíróságra kivinni, ott
kaphatnék jogorvoslatot a hazánkban eltussolt esetemre. Ehhez lenne szükségem a
legmegfelelőbb ügyvédre! No most röviden ennyi, április 8.-án visszük Dórit
újra vizsgálatra, remélem utána újjult erővel indulhatunk tovább az útunkon!
Puszilunk Mindenkit! Sziasztok!